szerdán lett a kutya megműtve, annyira sajnálom Őt és annyira haragszom magamra, hogy ezt megléptem, de már visszafordíthatatlan és muszáj volt. már játszana nagyon, de hamar kifárad vagy csak elkezd neki fájni. megszakad a szívem. elképzelem, mennyire szar a menhelyeken, ahol sorozatban csinálják ezeket a műtéteket, ami után a kutya magára marad, legalábbis biztos nincs kapacitás arra, amit mi csinálunk itt családilag... :(( jövő péntek-szombat megyünk varratszedésre. remélem addigra már nem is fogunk emlékezni az egészre, legalábbis ő.
Emiatt szerda óta ki sem dugtam az orrom, csak addig, amíg levittem és elvégezte a dolgát. nai 24-ben együtt vagyunk. ami tök fasza lenne, ha nem lenne ez. hm.
viszont holnap szinkron, majd Nóri majd este valami... asszem. remélem nem oda megyünk, ahová gondolom, de sajnos oda fogunk. nem is értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése