Keresés ebben a blogban

2014. május 10., szombat

esküszelfi



esküszelfi a kép címe. ájmín esküszelfi. esküszelfi.

ez a fickó ezen a képen olyan mintha csak a fickóm lenne... :o



azért a fickóm jobb, na.

2014. április 28., hétfő

meg vagyok hatódva

El sem hiszem, hogy elérkezett az idő, egyszerűen annyira boldog vagyok, hogy megszabadulok egy akkora tehertől, amekkorát még életemben nem cipeltem. - majd biztos fogok még ennél súlyosabbakat is. Tudom, hogy jó volt valamire, nem is kicsit, de most, hogy vége, könnyezem a boldogságtól.


Olyan áhitatot érzek, akárcsak


erre nincsenek szavak.

na jó, ezt a képet azért hát nem is tudom, baszki. egyszerűen nem hiszem el. baszdmeg nem igaz!! hogy és hogy miért kiez és hol és kivel és baszdmeg nem hiszemel!!!

2014. április 4., péntek

nos

Még mielőtt végleg elhagyom ezt a kaka országot, elmegyek szavazni vasárnap. tök fasza, hogy még megtehetem! Kurvajó lenne, ha mindenki elmenne, akinek van egy kis szotty a fejében és nem csak sírna a szája, hogy kevés a fizetés meg nincs munka és blabla. Tényleg olyan nehéz felemelni a kis popót és odakúrni egy ikszet? az összes ilyen embertől agyfaszt kapok. Ja és azoktól is, akik a náci jobbikra szavaznak, csak mert ők még nem kormányoznak (igen, kedves cicákat és kutyusokat kedvelő friss szavazók és egyetemisták menjetek a picsába)!!!

na, jó faszkivan!

http://www.artsjournal.com/slippeddisc/2012/02/and-the-worlds-unhappiest-country-is-officially.html

ja és lázásjancsi is bekaphatja a retkes faszt a halálbüntetésével egyetemben!


és egyébként meg még egyszer!

2014. március 27., csütörtök

MÁMOR

Na, már csak az utolsókat rúgom, addig is az utolsókat rúgják belém. Hétvégén ügyelek és választás. Nyilván kettőezer forint, ha ügyeletes valaki a cégnél. megéri. mindegy, már nincs sok hátra. maga lesz a végtelen mámor!




2014. március 22., szombat

fasz kivan

hát röviden és tömören a fasz kivan néha, legtöbbször nem, de azért előfordul. ami miatt néha borul minden és idő, amíg felépítem újra. aztán megint jön valami, és kezdődik előről. na ez az, ami fárasztó és kurvára nincs hozzá kedvem.

2014. március 5., szerda

néha elfelejtem azt a nevetséges közhelyet, hogy a pillanatnak kell élni. Legközelebb szeretném, ha a képzeletbeli barátom egy husánggal fejbebaszarintana, akárhányszor tervezni próbálok. Bármit, akár azt, hogy mikor és mit fogok enni aznap. Nem érdekes.
Most meg itthon tipródom betegen, ulámbátor dolgoznom kell.

nem akarok túl konkrét lenni, de ez egy kis célzás akar lenni.
Btw ma találtam meg a harmadik kóbor ebet a környékünkön, viszont ő elszaladt, nem volt rajta telefonszám, így nem tudtam MEGMENTENI.

most ez a kedvenc filmem
pedig annyira nem volt jó

2014. január 29., szerda

menjek már

Magyarország megkönnyíti a helyzetemet minden szempotból és még motivál is - minden egyes nap minimum egyel több okot ad arra, hogy elmenjek innen. Nem fog hiányozni. Ez nem az ország miatt van és nem azért, mert ott majd milyen jól fogok élni. Az csak hab a tortán. Hanem az emberek miatt. Nem bírok már rájuknézni sem, kilépek az utcára és legszívesebben zokogva menekülnék vissza a takaró alá. Az emberek pedig nem fognak változni, így nem marad még meg a remény sem, hogy esetleg majd 10 év múlva, ha visszajövök... Aztán lehet, hogy nem fog bejönni, és vissza kell majd battyognom. De jelenleg úgy gondolom, hogy inkább meghalok, mint hogy ha innen egyszer megszabadulok, visszajöjjek.