a kutyatartás csupa móka és kacagás

uhh, már másfél hete nálunk van Szofi, és szépen lassan csak kibontakozik az igazi személyisége.... az csak egy dolog, hogy még a szobába vizel és szarik, hiszen nem tudom levinni még mindig, de olyan szinten kezdett el harapdálni minket, hogy már kezdtem tőle félni. No problem, a leszoktatása folyamatban van, kisebb-nagyobb sikerrel. Ma reggel például én ébresztettem (wtf), majd megláttam, hogy a szobában egy olyan szintű tócsa csörgedezik, hogy nem hittem el - ez mind ebből a kis pöttyből jött ki. sebaj. szilviát felváltván kipróbálom az újságpapírt (btw Szofi ŐRÜLTEN rá van kattanva mindenre, ami papír, nejlon, csörög vagy zörög - de ezzel mind így vagyunk)... szóóval. a kutyát vissza kell ilyenkor tartani,  miközben arra is kell figyelned, hogy a visszatartó kezedből nehogy kiharapjon egy darabot. a másikkal meg fogod és törlöd, mint állat. újságpapír rock, nem szív persze, kicsúszott a kezemből a tócsában landolt nyilván, ami egy kisebb hugypermetet eredményezett így a kora reggeli beszűrődő napsütésben. (Peti még aludt, talán rá is ment néhány csepp... még mindig no problem...) ezek után feladtam az újságpapírt és visszatértem szilviához, amit a kis bolondnak sikerült megkaparintania, persze át volt itatódva teljesen. elszaladt. szaladok utána, majd megpihen és belefekszik (!!!!) a hugyos pelenkába. nyúlok utána, hogy elvegyem az oda nem illő dolgokat, miközben beleakad a hajam az előszobaszekrény ajtaján függő táska csatjába, persze iszonyat fájdalom és még  egy nagy rakás pisa vár feltakarításra. természetesen Szofika erre boldogan rohangál fel s alá a lakásban, én meg úgy nézhettem ki, mint egy homeless... hát ez. de bírom és immádom (még ezt a részét is) :D